Eat, pray, love - Bali

Boldog új évet Mindannyiótoknak,

ígéretemhez hűen - immár itthonról jelentkezem...kissé fagyosan, lassan felengedve az otthon melegében:-)) Mégis érzem a nagy kékség sós-friss illatát, magam előtt látom a kókuszpálmák és a banánfák dzsungelét, mosolyogva gondolok vissza az Istenek szigetén eltöltött három hét minden pillanatára...és engedjétek meg, hadd nosztalgiázzak néhány kép erejéig, természetesen Benneteket is beavatva:-))

Szóval, gyönyörű fotók a nagy tengerben látottakról...Némó hal, tűzhal, jackfish raj...

...és ahol raftingoltunk Karácsony elsőnapján...

Valamint délen, Sanurban eltöltött éjszakáink bungalowjának csodálatos kertje és "vendéglátóink", Emy és Sangut a világ másik végén:-))

végül, de nem utolsósorban a tenger...és én:-)) Íme:

Köszönöm Mindannyiótoknak, hogy "követtetek" utamon, Ti is sok szépet láttatok - ahogy ez a visszajelzésekből is kiderült - és ez örömmel töltött el engem. Ha kíváncsiak vagytok a következő kirándulásomra, bizton állíthatom, ott sem okozok csalódást Nektek:-)) Január vége felé jelentkezem a www.grancanaria.blogger.hu oldalon.

Addig is millió puszi minden Olvasómnak,

Zíí

Sziasztok Kedveseim,

örömmel jelentem be, hogy megkaptuk az Open Water Dive (nyílt vizi búvár) "elnevezésünket". Búvárok lettünk...igaz, Geri már egy héttel korábban, én pedig csak most, hiszen ezidáig csavarogtam:-) Azért némi túlzás, hogy búvárok lettünk, van mit tanulnunk még...de tudjuk, hogy a jó pap is... Mindezért óriási hálával és köszönettel tartozom Emynek, aki szigorú és következetes okításával mindenre megtanított. Köszönöm Neked, Emy:-))) Tegnap az 1963-ban elsüllyedt II.világháborús szállítóhajó roncsainál merültünk, ami feltette az i-re a pontot. Ami a szemünk elé tárult, azt most Nektek is megmutatom:

Sajnos, már több kép feltöltésére nincs időm, mert most indulunk Sanurba, délre. Legközelebb már otthonról jelentkezem.

Mindannyiótoknak nagyon-nagyon boldog és hasonló élményekkel teli 2011-es esztendőt kívánok! Szilveszterkor éppen a gépen hazafelé...repülünk a jövőbe:-)))

Millió puszi addig is,

Zita

Sziasztok Kedves "Olvasóim",

megannyi élménnyel gazdagodva ismét Tulamben-ben, a "főhadiszálláson". Bali északi részén, Lovinában delfineket láttam úszni a tengerben. Őket a kamerával örökítettem meg:-) Lovinában nagyrabecsülik a delfineket, több helyen emléket állítanak nekik, így a szállodában is a medence partján.

A Menjangan-szigetet (mely Bali észak-nyugati csücske melletti szigetecske) gyönyörű korallzátonyokkal tarkított tenger veszi körül. Néhányan búvárkodtak - ők cápával is találkoztak, míg mi többiek csak snorkeleztünk, és szebbnél szebb halakat láttunk, mint bohóchal, kék csillag hal, barracudák, tengeri uborka... Remélem, én is fogok látni cápát a holnapi ill. holnaputáni merülésen - Anyu, don't worry:-)) Itt is ilyen tiszta a tenger:

Útban a szállás felé, megkértem a sofőrünket, h álljunk meg Pulakiban, a majmok szentélyénél, h csináljunk néhány fotót. Íme:

A környéken az alábbi látnivalókat tekintettük meg: Singsing vízesés, amely egyben egy túlélő túra is volt, ugyanis a vezetőink elég bátornak találtak bennünket, így nagyon közel merészkedtünk a vízeséshez (megismerkedtem egy holland lánnyal, így együtt fedeztük fel a környék természeti szépségeit)

A következő megálló a Buddhista Templomegyüttes volt, ahol hihetetlen nagy energiákat éreztünk. Csodálatos kertek és épületek, lelki nyugalom...kívül-belül. Persze amíg nem jött a sofőr, és közölte, h haladni kellene, mert a banjari Hot Springre (közfürdő) nem jut idő...mindezt kellő mosollyal, mintha ezt tanítanák nekik az iskolában...végül mégis eljutottunk, hiszen mi is tudtunk hasonlóképpen mosolyogni:-))

Útban Ubud felé a Gitgit vízesés látható, mely Bali legnagyobb vízesése (40 m) és az Ulun Danu "úszó" templom a hozzá tartozó csodálatos kertjével.

És végre Ubudban, a művészet fellegvárában... Itt ilyen a mosdó előtti tér (ez élő virágcsokor) - az Oops nevű kávézóban, ahol isteni az Ice Coffee Latte:-)) és Öcsivel az ubudi piacon:-)

Állítólag Ubud ezen része is megtalálható az Eat, pray, love c. filmben. Elindultunk, h megnézzük a környék nevezetességeit: Tirtha Gangga, ahová a buddhisták megtisztulni járnak; egy XI. sz-i kőbe faragott szentély; végül, de nem utolsósorban a Monkey Forest. Itt azonban a majmok erőszakosak, nem úgy, mint azok a lusták Pulakiban, a szentélyük előtt. Konkrétan a naptejet vettem elő a táskámból, és láttam, ahogy óvatosan hozzám settenkedik egy majom, mire felsikoltottam, már a lábamon csüngött, de rögtön jött a "gondozójuk, felügyelőjük", és elzavarta. Mondta, h nem szabad a táskát kinyitni, mert arra ugranak. Pedig csak a naptejet akartam...

El se hinnétek, h ezek a majmok rendkívül okosak. Kapott vkitől egy egész csomó banánt, s már csak 2 db volt belőle, egyet (rendesen lehúzta a héját, mint mi emberek) benyomott az arcába, egyet a lábával megfogott, a többi üres héjat pedig ledobta a földre, majd arréb ült, jelezvén, h az nem az ő s(z)ara...:-)

A karácsonyi ebédünk isteni kacsasült volt, és mellé tiramisut ettünk ebben az étteremben a rizstáblák közepén...

Karácsony alkalmából megajándékoztuk magunkat egy csodás rafting túrával, ahol gyönyörű tájkép tárult elénk. Banánfák és kókuszpálmák mindenhol... Illetve a vezetőnkkel; és mi olyan ügyesek voltunk, h nem borultunk a vízbe:-)

Tulamben felé volt szerencsénk egy halotti menetet is végignézni. Itt ez a legnagyobb ceremónia az emberek életében (és örülnek, mert tudják, h az Istenek magukhoz veszik az illetőt). Ha valaki gazdag családból való, akkor elhamvasztják, és a hamvait a tengerbe vagy az óceánba szórják, a szegényebbjeit pedig elássák, pl. a Monkey Forestben (majmok erdejében)

Hogy mégse ilyen befejezése legyen a mai napnak, inkább ezzel a képpel búcsúzok Mindannyiótoktól: Még mindig nagyon Boldog Karácsonyt!

Sziasztok Mindnyájan,

ma először feküdtem a napon, olvastam, és közben megpirultam. Itt, ha süt, nagyon süt. Ha esik, nagyon esik. Itt nincs arany középút... Éppen ettől olyan izgalmas és különleges. Persze, nem biztos, hogy a 6-os faktor az elég volt. Délutánra rájöttem, és magamra nyomtam a 15-ös felét:-)

Készültem a jövőheti búvárvizsgára...snorkeleztem...gyönyörű halak a felszín közelében, már nagyon várom a merülést, ott sokkal-sokkal szebbek vannak és persze, többen is.

Tegnap ismét kirándultunk, ma a pihenésé volt a főszerep. Jöttek a massage nénik, és a tenger hullámainak morajlása közben igazán jól esett, hogy dögönyöztek...másra nem is vágytam...:-)) a hely valahogy így nézett ki:-)) a medence és a tenger között (míg Emy dolgozott, addig mi lebzseltünk)

A látnivalók az alábbiak: Royal pools. A köveken mi is végig mentünk, és nem estünk a halak közé...:-)

A következő megálló: Padangbai, a kikötő. Itt apró homokos a tengerpart.

Voltunk a Denevér-szentélyben, ahol különböző kritériumoknak kellett megfelelni, mint például: Nők menstruáció közben nem léphettek be a szentélybe, sarongot kellett viselnünk, imádkozók előtt nem mehettünk el... A barlangban denevérek tömkelege vinnyogott...kicsit ijesztő volt, mégis úgy éreztem, hogy nem fognak támadásba lendülni...szerencsénk volt:-)

Bali Aga Village: az ősi balinézek leszármazottai élnek itt, belterjes közösségben. Leginkább szövéssel foglalkoznak. Mintegy 115 család 500 főt ölel fel. Ha outside házasodik, azonnal kiközösítik. A vezetőnk rendkívül szerencsésnek mondta magát, miszerint itt (inside) megtalálta a feleségét. Ennek természetesen mi is örültünk... Egyszerű házak, életek. Azért a kolbász éppen a füstölő fölött, a TV pedig a verandán. A mai civilizáció mindenhol megtelepszik. A kép egy 200 éves Ficus Benjamint mutat be. Valami csodás... És persze kakasviadalra készültek a tegnapi nagy ceremónia végett... Ultra mini kiscsirkék vannak, de azért tőlük is tartok...:-((

Útközben - számunkra különleges - gyümölcsökkel is találkoztunk: kígyógyümölcs, papaya, rambután...

Zárul Zita fényképtára,

S ha tetszett, visszavárva.

Mindannyiótokat szeretettel,

Egy hét múlva, új élményekkel.

Mert most szedem sátorfámat,

Odébb állok néhány házzal.

Északra megyek, majd Ubud felé,

Talán nem lesz net arrafelé...

Izgalommal teli készülődést kívánok Karácsonyra, és meghitt, békés, áldott Ünnepet!!!

Millió puszi a világ keleti végéről:-)))

Kedveseim,

mindenekelőt Isten éltessen, Drága Anyukám! Névnapod alkalmából még innen a világ (másik) végéről is:-))

Az első két nap sem pihentünk igazán, hiszen a búvárkodás alapjait sajátítottuk el, persze csak elméletben...és a medencében. Holnap már egyenesen a tengerfenékig merülünk:-))

A mai nap sok látnivalóval bővült: Agung vulkán, mely 3142 m magas, néhányan meg is másszák és bele is pottyannak. Mi ennél kényelmesebbek vagyunk...vagy lustábbak?!

Besakih "Anyatemplom" a vulkán lábánál, mely a balinéz hinduk fő templom komplexuma.

Valamint a Batur vulkán és a Batur-tó a Kintamani panoráma kilátóról.

Oda-vissza menet csodás teraszos rizsföldekben és a "dzsungelben" gyönyörködhettünk.

Helyettem most a képek beszéltek... Végre...:-))

A legközelebbi blogírásig millió puszi Mindannyiótoknak. Ja, és Ani, köszi a vízóra állás jelentést, jött emailen, hogy ok:-))

...ugyanis valahol itt kezdődik a világ vége. Persze jó értelemben véve.

Kilépve a reptéri terminálból, azonnal érezni lehetett a hőséget a hozzá tartozó magas páratartalommal, amiből arra következtettünk, hogy itt vagyunk, megérkeztünk:-)))

Rögtön az első Taksi (taxi) majdnem elütött bennünket, na, ez az a hely, ahol a zebra előtt nemhogy lassítanának, sőt, szerintem egyenesen rálépett a sofőr a gázra, talán látta, hogy nem a helyiek közül vagyunk?!:-)

Mintegy 3 órányi taksi út után elértük uticélunk első állomását, Tulambent. Emi tudta, hogy jövök, de Öcsisajttal nem számolt (Rendes nevén Geri, és Emi szeretett kisöccse)

A találkozás az alábbi kép szerint alakult:

Üdv. a Közel-Keletről,

a következő járatig potom 8 óra áll rendelkezésünkre - amelyből szerencsére már lassan 3 le is telt - és azon gondolkodtunk, hogy kimegyünk Doha városába megnézni az éjszakai fényeket, de valahogy úgy tereltek bennünket, mint a birkákat és itt ragadtunk. Persze ez nem baj, sőt...van néhány étterem, kávézó, üzlet, sőt pihenő részük is, melyben nekünk is lesz részünk:-) Különben is, a gépről láttuk: fantasztikus felhőkarcolók a magukkal ragadó fényeikkel...

És ami a repülést illeti, úgy, ahogy reklámozzák: tényleg 5 csillagos. Szerencsére találtunk még üres helyeket és 3 széket foglaltam el, ahol jól esett a pihenés. Kb. 200 film közül lehetett választani; megtaláltam a nekem valót. Eat, pray, love - ezt néztem, miközben tenger gyümölcsei paellat, 2010-es savignon blanc-t és 2008-as chardonnay-t szervíroztak Dél-Franciaországból... Eddig még jól vagyok (ami a bort illeti:-))

23 fok, nyári papucs, trikó és farmer. A mini szoknyát nem mertem bevállalni:-))

Puszi Doha reptéri forgatagából...

Sziasztok Kedveseim,

itt még itthon, félig össze-vissza pakolva, és próbálok blogot írni...

Addig is puszi